Népszokások, babonák

 

 

Hiedelem, babona:
1. Aki visszafordul az ajtóból, otthon hagyja a szerencséjét. Ilyenkor néhány másodpercre le kell ülni egy székre, hogy elillanjon az átok.

2. Ha az új asszony alatt a szék megcsikorog, akkor lesz gyermeke.

3. A színészek soha sem teszik a cipőjüket székre, mert az balszerencsét jelent.

4. Ha az embernek kártyázás közben rosszul folyik a sora, kicseréli azt a széket, amelyen ült egy másikkal.

 

Népszokás:
1. Egyetlen zsidó esküvőről sem hiányozhat a Hora a székek tánca. A tánc eredete feltehetően onnan ered, hogy a királyi családot széken hordozták. A násznépből néhány jó erőben levő fiatalember egy-egy székre ülteti az ifjú párt és a tömeg fölé emeli miközben énekelik a „Hava Nagila” éneket.

2. Egy másik zsidó szokás szerint azoknak a szülőknek, akik utolsó gyermeküket házasítják a násznép táncot jár. A boldog szülőket a táncparkett közepére helyezett székekre ültetik, és körbetáncolják őket, miközben előttük elhaladva csókot adnak nekik. Ez a tánc a Krenzel.

 

***

 

A Luca szék
boszorkányság, babona, bűbáj

 

Hagyományaink úgy tartják, hogy december hónap legjelentősebb asszonyi ünnepe Luca napja akkor teljesedik ki igazán, ha péntekre esik. Lányok, asszonyok számára főbenjáró bűn ezen a napon dolgozni (szőni, fonni, mosni, varrni), de még szomszédolni is. Dűteni, borítani, bontani, rontani, fosztani, fejteni, szétszedni, rombolni, a múlttól megszabadulni viszont egyenesen kötelező!

 

 

 

 

 

 

 

 

A Gergely-naptár életbelépésekor, Luca napja volt az év legrövidebb napja, és leghosszabb éjszakája, ezért gonoszjáró napként tartották számon. Ma, de talán régen is, az egész csak móka és kacagásként arra hivatott, hogy az ember fia és lánya tudja, mi végre van ezen a világon. Ma már nem keltetünk búzát, nem állítjuk keresztbe a seprűt és lefekvés előtt sem kapunk be egy-két gerezd fokhagymát, hogy boszorkányoktól védjük magunkat. Ám régen az emberek tökből készített, kivilágított fejekkel, vagy fehér lepelbe öltözve, belisztezett arccal, fakanállal, meszelővel ijesztgették egymást. Luca napján kölcsönadni nem, pénzt behajtani annál inkább szabad. Az e napon visszaszerzett hitel aranyat ér a következő évben. A Lucától karácsonyig tartó 12 nap időjárásából következtettek a jövendő év hónapjainak időjárására is. Gonosz szándékú nők – rontás elleni védekezés miatt – ezen a napon bizton számíthattak arra, hogyha látogatásokat tesznek, akkor őket a legnagyobb fejszére pisiltetik, alfelüket a tűzhely szájához verik, esetleg rongyokat kötnek a szoknyájukra vagy nyírseprűre kell ülniük.

 

Luca* (Lucia 304-ben szenvedett vértanúságot) a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentként nemcsak a családot, hanem a fiatal lányokat is segítette. Luca napján a vízbe tett és kizöldült meggyfa, aranyvessző ágról tudták meg férjhez megy-e az illető jövőre, akiknek nem volt kedvese kis cédulákra írta a lehetséges neveket, majd karácsonyig elégetett mindennap egyet. Az utolsó megmaradt cédula tartalmazta a férj nevét. Ráadásul a család, a hűség és a másokra való kacsingatás elkerülését ezen a napon valóban tökéletesen támogatta a reggeltől estig, orrba-szájba fogyasztott mérhetetlen mennyiségű fokhagyma is.

 

Luca széket többnyire csak hagyományőrző foglalkozásokon készíthetünk, de a hagyományként legismertebb szék lassan, 9- vagy 13-féle fából, 13 napig készül – naponta csak egy munkafázis engedélyezett –, hogy készítője azon állva, karácsonykor a keresztúton vagy az éjféli misén megláthassa a boszorkányokat. A leselkedőket azonban a boszorkányok üldözőbe vehetik ezért jó, ha védekezésül, időnyerés céljából apró szemű magvakat szórnak szét (a boszorkányoknak mind fel kell szedniük), hazaérve pedig rögtön elégetik a széket és saját lelki nyugalmunk érdekében senkinek nem szólnak arról mit is, kit is láttak.

 

Szoboszlai Krisztina

 

 

*Lucia – nevének etimológiája a latin lux fény szóból vezethető le – nemesi családba született. Amikor egy alkalommal, a gyógyulás érdekében, elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához elaludt. Álmában megjelent Ágota, és az égiek seregébe hívta. Ébredés után, Lucia örökre Jézus Krisztus jegyesének tekintette magát és arra kérte időközben meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez vőlegényéhez. A vőlegény azonban nem nyugodott bele a döntésbe, ezért a fejedelemnél feljelentette a lányt keresztény hite miatt. Ő mindent megkísérelt, hogy Luciát visszatérítse pogány hitéhez, de hiába. Még ötven igavonó barommal sem tudta elvitetni a lányt a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, majd olajjal és szurokkal öntötték le, de a tűz sem fogott Lucián. Végül elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte. Lucia mellett hazánkban élt egy másik legenda is, ami az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány ártó, rontó nőalakja, az úgynevezett Luca-asszony volt.