Az időtlen Thonet

BÚTORTREND MAGAZIN IV. évf. 2001/2. Április – Május Írta: Slézia József

A Kristálypalota atyja, az angol Joseph Paxton új alapokra helyezte az építészetről, a tervezésről és építészeti technológiákról vallott addigi nézeteket.

Az előregyártás, a racionális tervezés, a hatékonyság mintaértékű példáját teremtette meg az őt követő építészgenerációk stámára. Ez a gondolkodásmód azonban ebben az időszakban nemcsak őt, hanem többek között a bútorműhelyt fenntartó Michael Thonetet is lázasan foglalkoztatta. Hogyan lehet ipari módszerekkel operáló, olcsó, gyorsan előállítható, ugyanakkor minőségileg kifogástalan és ami legalább ilyen fontos, magas esztétikai igényeket is kielégítő tömegbútort előállítani? A kérdésben rejlő képlet látszólag elég bonyolultnak tűnik addig a pillanatig, amíg a választ nem látjuk kézzel fogható valóságában.

A zseniális, ma csak 14-es számmal jelzett időtlenül klasszikus szék tökéletesen megfelelt mindezeknek a kívánalmaknak.

A rajna-vidéki Boppardban született Michael Thonet az osztrák Metternich herceg biztatására 45 évesen, 1842-ben települt át Bécsbe népes családjával. A nagy hatalmú főúr közbenjárásával hamarosan megkapta a jogot hajlított bútorok gyártására. Több évtizedes kísérleteinek megkoronázásaként 1849-ben hengeres farúd hajlításával valóban sikerült szériában előállítható széket terveznie. A gépeket és a sablonokat a szék gyártásához Thonet maga tervezte. A székből nagyobb mennyiséget készített el a bécsi Daum kévéház számára és 1850-ben 400 darabot szállított Pestre az Angol Királynő szálló számára is.

A Daum-nyitányt követő néhány évtized a bútortörténet legfantasztikusabb sikersztorija lett. A 19. század második felében az Osztrák-Magyar Monarchia területén egymás után épültek a Thonet-gyárak Európa nagyvárosaiban, így Berlinben, Párizsban, Londonban, Pesten Thonet üzletházak létesültek, amelyek ma már elképzelhetetlen mennyiségű bútort értékesítettek. 1900-ban a Gebrüder Thonet gyárak naponta 4000 bútort állítottak elő, így például a legendás 14-es székből 1930-ig 50 millió darabot adtak el és akkor még nem esett szó arról a több száz típusról, amelyekről a korabeli katalógusok tanúskodnak. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy fél Európa Thonet székeken ült és a márkanév szinte azonosult a polgári létformával. Írók, költők kedvenc kávéházukban Thonet székekben ülve írták ma már hallatlan műveiket, s élcelődhettek tisztviselők, orvosok, ügyvédek a napi politika huncutságain.

A Thonet székek diadalmenete egybeesett az Oszták-Magyar Monarchia polgárosodásával, intenzív gazdasági fejlődésével és bámulatosan gazdag kulturális életével, mintahogy a gyár, s maguk a bútorok is aktív szereplői voltak ezeknek a folyamatoknak, sőt Párizstól New Yorkig reprezentálhatták a régió dinamizmusát. A „polgári” címke azonban a Thonet bútorok esetében, értve ezalatt a mát is, sohasem jelentett egyoldalú stiláris elkötelezettséget, hanem sokkal inkább konstrukcionális megoldások, anyagok, technológiák és értékek elkötelezett vállalását.

A Thonet gyárnak a századfordulón a kor meghatározó, új utakat kereső építészei terveztek bútorokat. Adolf Loos, Otto Wagner és Josef Hoffman tiszta vonalú székei a szecesszió klasszikus darabjai, s ma is igen népszerűek. Nem merültek a feledés homályába Breuer Marcel és Mart Stam 1920-as években tervezett fémbútorai sem. A krómozott acélcsőváz és a bőr együttesére épülő bútorok a modern 20.századi funkcionalista formatervezés áramába tartoznak. Radikálisan új vizuális megjelenésűk ellenére egyszerű konstrukcionális megoldásaik közel állnak a korábbi Thonet bútorok formai letisztultságához. Nem volt véletlen tehát, hogy a Thonet gyár az elsők között ismerte fel ezeknek a bútoroknak a jelentőségét, s kezdte el azokat sorozatban gyártani. Thonet nem kevesebbet tett, mint korának avantgarde, az ipari anyagok és gépek által inspirált esztétikai értékrendjét a polgári ízlésvilág részévé tette, s ezáltal a „polgári” bútor kategóriája új dimenziót kapott, sokkal árnyaltabb lett.

Örökségként a szecesszió és az új konstrukcionális-formai megoldásokat kereső attitűd egyaránt jelen van a bécsi és a németországiThonet cég filozófiájában. Ez alól a Thonet bútorok szellemiségét, formavilágát felvállaló magyarországi gyárak, mint a Balaton Bútor vagy a Sellaton sem kivételek. A németországi Thonet cég megbízásából a Balaton Bútor is gyártja Európa egyik legtöbbet foglalkoztatott designere, Peter Maly által tervezett Anett székét, a fiatalabb generáció képviselőjétől, Christoph Knierimtől pedig a Frank széket. A klasszikus polgári bútor tradíciója és a modern, konstruktív irányvonal azonban más-más hangsúlyokkal van jelen az osztrák és a németországi Thonet cég palettáján, sőt azokon belül is módosulások figyelhetők meg. Ernst Baranek professzor kifinomult szín- és formakultúrájú szecessziós – art decós étkezőgarnitúrája a bécsi Thonet stílus – kronológiájában középen helyezkedik el.

Hermann Czeh íves fa székei Michael Thonet egyenesági leszármazottai, míg Hans W. Tanos hajlított furnér széke, a Mega az 1990-es évek puritánságot valló trendjébe illeszkedik be. A kialakuló idősík fesztávja nem kevesebb mint 130 év, amely magától értetődően mutat stílussokszínűséget. Ez egyszerre jelent állandóságot, amelyre a legendás bútorok köteleznek, ugyanakkor nyitottságot is, amelyet a piacon való talponmaradás követel meg. Néhány alapelv azonban a bécsi és a németországi Thonet cégnél egyaránt közös.

A minőséget és a megbízhatóságot egyik stílusirányzat sem kérdőjelezheti meg. Ezek az értékek legalább annyira a Thonet örökség részei, mint a 14-es szék.

Slézia József
forrás: BÚTORTREND MAGAZIN, IV. évf. 2001/2. Április – Május

Comments are closed