Székes versek

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.

Zbigniew Herbert: A szék

Úgysem titkolhatom el, hogy szeretem
Tölgyfa-lábakon áll négylábú kicsi állat
bőre durva, de csodálatosan hűvös
Ősszürke lény nincsen szeme csak arca
fahomlokának ráncai érett életszemléletről tanúskodnak

Szürke csacsi türelmes csacsi
szőröd kihullt a böjtöléstől
így ha reggelente megsimogatlak
csak a szálkák becőjét érzi a kezem

Tudod kedvesem voltak
kik azt állították: hazudik a szem a kéz
amikor formát tapint – az űrt tapintja

S ezek a rossz emberek még a tárgyakra is irigykedtek
a világot a tagadás horgával akarták kifogni
Hogyan fejezzem ki neked hálámat csodálatomat
Mindig megjelensz ha szemem szólít
Mozdulatlanságoddal magyarázod meg
szánalmas értelmünknek: mi is valódiak vagyunk
Így nyitják föl szemünk a hűséges tárgyak

Edward Lear: Az asztal és a szék

Szólt az asztal: jaj, te szék,
el nem hinnéd semmiképp,
a hőtől annyit szenvedek,
s négy lábamon tyúkszemek!
egy kis sétát tehetnénk,
levegőznénk! csevegnénk!
egy kis pletyka szabadon!
így szólt az én asztalom.

Az asztalhoz szólt a szék:
mennék én, ha mehetnék!
őrültség a gondolat!
nem tudunk, hát nem szabad!
Sóhajtva szólt az asztal:
már a próba is vigasztal!
annyi lábon, mint neked,
ennyin járni csak lehet!

Lassan mentek tipp-topogva,
le a lépcsőn a városba,
és bicegve és kocogva
körbe forogtak totyogva,
minden ember felkiáltott,
aki látta azt a párt ott:
ni! az asztal és a szék!
levegőzni jöttek épp!

Fasoron át messzi zöldben
kastélyt láttak lent a völgyben,
elkeveredtek! estig jártak,
sehogy haza nem találtak,
míg kalauznak az erdőn át
béreltek egy kis kacsát!
egy cincért s egy egeret!
egész díszkíséretet!

Otthon aztán boldogan:
ó, hogy mentünk, mily vígan!
ünnepeljük a napocskát!
együnk szalonnát, babocskát!
s velük ettek: kacsa, cincér,
az egérke volt a pincér,
s fejre állva táncolt mind,
míg kidőltek egyenkint.

Varga Márton: Szék-vers

Mindkét lábam görcsbe vala,
Nem segít a házak fala.
Csak egy dolog, mit szeretnék;
Minden vágyam most egy szék.

Hogy ha fárasztó már állnom,
Pihenésre őt használom.
Nem is kell már tovább várnom,
Közel van már legszebb álmom.

Lehet kőből, vasból, fából;
Csak ne legyen olyan távol.
S ha egy székre rákerülök,
A világ legjobb helyén ülök.

József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson – -

Ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Brutyó Balázs: Távolból idézlek

Régi székben ülök.
sok papír előttem
gyerek vagyok most, de
tudom rég felnőttem.

Idézem az arcod
Idézem a szádat
Idézem a szemed
s eltűnik a bánat

szívemről, csak az a
Nagy távolság nyomja
ami kettőnk közé
beállt, s oly mogorva.

Ismeretlen: Gyermeknapra

Megtelnek a játszóterek,
mókázik most minden gyerek.
Körbe állnak, énekelnek,
zsákba futva versenyeznek.

Székre állva lángost esznek,
szemük, szájuk tejfölös lesz.
Boldogok most kicsik, nagyok,
ünneplik a gyermeknapot.